Az ex libris (lat. ’könyvekből’) eredeti funkcióját tekintve könyvjegy, könyvcímer, a könyv tulajdonosát megjelölő, gyakran művészi kivitelű kisméretű grafika, melyet a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak. Elődjeinek tekinthetők a könyvek tulajdonosát bármilyen formában megjelölő eljárások: kéziratos kódexekbe festett címerek; a könyv táblájába nyomott szövegek, címerek; possessorbejegyzések.

A könyvjegy tehát eredeti funkciójában a könyvhöz kötődött, a könyvet díszítette, a könyvművészettel és a bibliofíliával együtt virágzott és újult meg. A kompozícióban a latin ex libris kifejezés mellett olvasható tulajdonnév a könyv birtokosát jelöli. Magyar gyűjtők körében az X Y könyve, tulajdona, könyvtárából, könyvei közül, könyvespolcáról, gyűjteményéből szerkezetek is szokásosak, teljes névvel vagy csak keresztnévvel, becézve, néhol rövidítve, monogramszerű jelöléssel. Időnként a felirat tájékoztatást nyújt a tulajdonos foglalkozásáról is.

A technikai kivitelt tekintve az ex libris többnyire grafikai sokszorosító eljárásokkal készített eredeti műalkotás, lehet fa-, linómetszet, rézkarc, rézmetszet, kőrajz, és előfordul vegyes eljárás; újabban pedig terjed a számítógépes grafika. A művész rajzolja, majd metszi, vési vagy maratja a dúcokat, nyomtatás után ellátja saját kézjegyével a grafikákat. Az ex librisek mérete kezdetben a könyvhöz igazodott, napjainkban is változatosságot mutat, általában annyi a megkötés, hogy kerettel együtt nem haladhatja meg az A/4-es méretet. Az egészen kis, néhány centiméteres ex librisek a minilibrisek.

A legkorábbi, 16–19. századi ex librisek közül kb. 1100 darabot őriz az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tára.  A metszetet készítő magyar művészek közül Binder János Fülöp (Buda), Falka Sámuel (Buda) és Zeller Sebestyén (Pozsony) neveit emelhetjük ki.
A 16. századból való két első, Nürnbergben metszett ex librisünk Werbőczy István országbíró, illetve Hans Teilnkes pozsonyi polgár számára.

A 17. század neves magyar ex libris megrendelői közt említhetjük Zrínyi Miklós költő, hadvezér, Nádasdy Ferenc országbíró, Szelepcsényi György prímás-érsek, diplomata nevét. A kiteljesedést hazánkban a 18. század hozta, amikor bibliofil főurak-főpapok (a Batthyányak, a Grassalkovichok, az Illésházyak, a Teleki, a Széchényi család) mellett polgári foglalkozású könyvgyűjtők, orvosok, könyvtárosok, tanárok (Seth János József, Dániel Imre, Cornides Dániel, Kovachich Márton György stb.) rendeltek maguknak ex librist. Könyvtárunk alapítója és névadója, Széchényi Ferenc gróf (1754–1820) főispán, királyi kamarás cenki könyvtára számára többféle – részben a családi címert idéző – ex librist készíttetett. Junker Keresztély rézmetszetén (1786 körül) romos tájban kardját lecsatoló római veterán látható, ezen a címer már csak kiegészítő elemként van jelen, és szerepel a tulajdonosra utaló felirat: „Ex Bibl./ Com. Franc. / Széchényi”.

A 19. században a polgárosodás folyamata az egyént előtérbe helyezve magával hozta a címeres mellett a szimbolikus, témás, a megrendelő személyét jellemző ex librisek széles körű elterjedését. A magyar vonatkozású ex libriseken megjelent a magyar nyelvű szöveg használata, a latin mellett vagy helyett. A főurakon-főpapokon (Erdődy György, Prónay Sándor, Rudnay Sándor, Guzmics Izidor stb.) kívül tudós levéltárosok, könyvtárosok, jogászok, orvosok (Tibolth Mihály, Waltherr László, Skublics Imre, Schönherr Gyula, Almási Balogh Pál stb.) is készíttettek ex librist.

A Kossuth Lajos (1802–1894), Magyarország kormányzója nevére szóló ex librisen lombkoszorús, fektetett ovális keretben a „Kossuth Lajos könyvtára” felirat és az 1894-es évszám olvasható. Az emlék ex librist a nemzeti könyvtár készíttette, amikor 1894-ben, a nagy politikus halála évében megvásárolta a Kossuth-könyvtár köteteit, ezzel jelölve a dokumentumok provenienciáját.

A műfaj életében a 19–20. század fordulója, a szecesszió mint nemzeti kereteket átlépő korstílus hozott radikális változást, megszületett a modern ex libris, mely felszabadulva a könyvhöz kötöttségtől, fokozatosan önálló gyűjtés tárgyává és tematikailag, stílusbelileg változatossá vált. Ebből nyújt ízelítőt az Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárában található 20–21. századi, a duplumokkal együtt mintegy 34 ezres hungarika ex libris anyag. Ennek központi részét a megrendelő személyek neve szerint betűrendbe sorolt kb. 10 ezer (duplumokkal együtt 13 ezer) darabos gyűjteményegység jelenti, mely a tartalomszolgáltatással most otthonról is elérhetővé válik az érdeklődők számára. A grafikák tanúskodnak arról, milyen széles társadalmi réteg hódolt, hódol napjainkban is az ex libris gyűjtésnek. Az ex librisek ikonográfiájában jellemzővé vált a megrendelőre utaló személyes jelleg, a foglalkozásjelölő (orvos, jogász, mérnök, könyvtáros, nyomdász stb.), a készíttető hivatására vagy hobbijára utaló motívumok mellett elterjedtek a portréábrázolások, a történelmi-mitológiai-vallási témák, a néprajzi és a zenei vonatkozások, a könyv motívuma, a növény- és állatvilág, híres épületek, szobrok, képzőművészeti alkotások, tájak bemutatása. Az ex librisek ily módon gazdag kultúrtörténeti forrásul szolgálnak a képi anyagot kutatók számára.

A műfaj virágzását a 20. század elejétől kiállítások, pályázatok, kiadványok megjelenése kísérte. Megalakultak a gyűjtők első szervezetei, nemzetközi és hazai szinten is. 1903-ban megrendezték az első magyar ex libris kiállítást az Iparművészeti Múzeumban. Hazánkban 1909-ben a Siklóssy László vezette Szent-György-Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete grafikai szakosztálya vállalta magára az első ex libris egyesület funkcióját. A mai napig több budapesti és vidéki (szegedi, ajkai stb.) ex libris egyesület fogja össze a gyűjtőket és grafikusokat, ezek közül kiemelkedett a két világháború közt, 1932-ben Budapest központtal létrejövő Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE). A II. világháború után 1959-ben alakult meg a Kisgrafika Barátok Köre (1990-től Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület), mely napjainkban is fennáll, és segíti a műfaj fennmaradását, ápolva a kapcsolatot a magángyűjtők, grafikusok mellett a nagyobb ex libris gyűjteményt őrző intézményekkel, így az Országos Széchényi Könyvtárral is.

A gyakran több tízezres kollekciót életre hívó, 20–21. századi ex libris gyűjtők foglalkozásukat tekintve széles skálán mozognak, találhatunk köztük jogászokat, orvosokat, pedagógusokat, könyvtárosokat, nyomdászokat, emellett írókat-költőket, művészettörténészeket, kutatókat, muzeológusokat, mérnököket, antikváriusokat, papokat, hivatalnokokat és kétkezi munkásokat egyaránt. A híres gyűjtők közt kiemelhető mindenekelőtt a nemzetközi hírű Berei Soó Rezső (1903–1980) botanikaprofesszor neve, aki bibliofil, műgyűjtő és filatelista volt egy személyben, kiterjedt levelezést folytatott, magyar és külföldi ex librisek egyaránt szerepeltek hatalmas gyűjteményében.

Nyireő István (1893–1977) könyvtárigazgató, könyvtárőr 1923–1928 végéig a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára munkatársa, majd a Debreceni Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. Régi és modern ex libriseket is gyűjtött. Saját nevére készített, az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében is fellelhető címeres ex librise Dürer rajza nyomán készített ipse fecit lap 1923-ból, felirata: „Ex bibliotheca Dr. Stephani Nyíreő de Székelyudvarhely.”

Galambos Ferenc (1910–1988) jogtanácsos, bibliográfus, művészeti szakíró, több mint egy évtizeden át a Kisgrafika folyóirat szerkesztője, A magyar ex libris irodalom bibliográfiája (1920–1970) összeállítója megközelítőleg 180 saját névre szóló ex librist készíttetett. Ezek egy része olyan alkotás, melyeknél az ábra közvetlenül utal a megrendelő nevének jelentésére, azaz ún. beszélő ex libris. Ezek fő motívuma értelemszerűen a galamb: könyvoszlopon álló galamb, rózsafa két galambbal, magányos galamb, galambszerű repülő nőalak és nő galambokkal. Utóbbira példa a lengyel Józef Szuszkiewicz fametszete.

Szíj Rezső (1915–2006) lelkész, könyvkiadó, művészeti író, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa kiemelkedő könyvjegygyűjtői és ex librisekkel kapcsolatos szakírói tevékenységet folytatott. Saját nevére rendelt ex librisei részben a könyvnyomtatásra, könyvművészetre utalnak, többek között könyv ábrájával, iniciálékkal. Emellett emléket állíttatott nemzetünk nagyjainak és több műemlékünknek. Ezekre példa I. Mátyás magyar király (1458–1490) lovas ábrázolása ex librisen, mely Fadrusz Jánosnak, a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakjának kolozsvári Mátyás-szobrát építi be a kompozícióba.

A műgyűjtők közül többen bizonyos témákat részesítettek előnyben, például Szigeti István (1906–1981) éremexportőr előszeretettel szerzett be érmészeti tárgyú, Semsey Andor (1917–1986) jogász pedig virágábrázolású lapokat. A bélyeggyűjtéssel is foglalkozó Réthy István (1909–1988) ügyvéd, a Kisgrafika Barátok Köre egyik alapító tagja, 1959–1979-ig titkára szenvedélyes terepasztal-vasutas lévén a vasúti vonatkozású könyvjegyeket preferálta, de nemcsak e témában gyűjtött.

A tokaji borvidékről Lengyelországba áttelepülő Lippóczy Norbert (1902–1996) agrármérnök figyelme középpontjába a szőlős-boros témájú ex librisek kerültek.

Így vallott erről: „Az ex libris gyűjteményem összegyűjtését a szőlőhegyekkel koszorúzott gyönyörű Tokaj-Hegyalja sugallta, amely egyben a szülőhazám is, ahol családom két évszázadon át foglalkozott szőlőműveléssel. Én magam, ma szülőföldemtől messze, a tradicionálisan testvéri Lengyelországban élek, ott teremtettem magamnak egy miniatűr világot metszetekből, könyvekből, ex librisekből és egyéb apróságokból.” (TÓTH Hajnalka: Lippóczy Norbert ex libris gyűjteménye, In. A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve, Miskolc, XLIV., 2005, 683.) Megteremtette a szőlős-boros ex librisek divatját a szőlőfürt, a boroshordó és a borospohár, a szüretelés és a szőlészet, a borkultúra sokféle jellemző motívumával.A 20–21. századi ex libris gyűjtőkről lexikonszerű bemutatást nyújt Vasné dr. Tóth Kornélia Múltunk neves ex libris gyűjtői (2019) című kötete, illetve sokrészesre tervezett, képekkel illusztrált Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozata az OSZK blogon.

A neves magyar írók-költők, történelmi személyek, zeneszerzők közül is számosan rendelkeztek saját ex librisszel – még többük számára pedig az utókor által emléket állító könyvjegy készült. Az OSZK őrzi többek között Kaffka Margit (1880–1918) ex librisét Sassy Attilától, Babits Mihályét (1883–1941) Kozma Lajos építész, iparművész, grafikustól.

Radnóti Miklós (1909–1944) részére Buday György, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának vezetője alkotott könyvjegyet. A csoporthoz tartozott többek között Ortutay Gyula és Radnóti Miklós is. Buday fametsző tevékenysége mindig szorosan összekapcsolódott barátai munkájával, illusztrációkat készített például Ortutay néprajzi gyűjtéseihez, Radnóti költeményeihez. A Radnóti számára készített könyvjegy félabsztrakt figurája szív alakú mellkasával, a testen áthajló virággal kifejezi Radnóti költészetének lényegét, és utal az 1930-as években egyre jobban eluralkodó embertelenségre, a kor nyugtalanságára.

Móricz Zsigmond, Csoóri Sándor, Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Jékely Zoltán, Faludy György, Illyés Gyula, Sütő András nevére szóló ex librisszel is találkozhatunk a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár könyvjegyanyagában. Weöres Sándor (1913–1989) ex librisét Diskay Lenke grafikus, pedagógus metszette, akinek teljes kisgrafikai hagyatéka megtalálható a tárban, melyből a 2009-ben rendezett kiállítás virtuális formában napjainkban is elérhető az OSZK honlapján.

Történelmünk nagyjai közül kiemelhető Károlyi Mihály (1875–1955) gróf, miniszterelnök és Horthy Miklós (1868–1957) kormányzó ex librise. Károlyi Mihályét a világhírű Franz von Bayros osztrák grafikus alkotta 1911-ben.

Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerző, zenetudós, népzenekutató ex librisén tevékenységére utalóan énekesmadár, hárfa és népi motívumok szerepelnek. Az 1962-ben Fery Antal által készített ex libris történetéhez adalékul szolgál, hogy az 1969-es pretoriai Art Museum magyar ex libris kiállításának meghívóján, és persze a tárlaton is szerepelt, ezáltal egészen a Dél-afrikai Köztársaságig eljuthatott hazánk egyik leghíresebb ex libris grafikusának és Kodály Zoltánnak a híre.

Az ex librist készítő grafikusok közül többen nemzetközi hírnévre tettek szert, köztük a szerencsi Fery Antal (1908–1994), aki e területen a 20. század második felének egyik legtermékenyebb művésze volt, több mint 2000 fametszetű ex librist alkotott. Az általa képviselt klasszicizáló, realista stílus időtállónak bizonyult, magyar és külföldi személyek mellett gyakran alkotott könyvjegyeket közművelődési intézmények, például könyvtárak számára is. Kisgrafikáiból az Országos Széchényi Könyvtár 1965-ben rendezett kiállítást.

Stettner Béla (1928–1984) Budapesten élő grafikus, szobrász az 1940-es évek végén induló művésznemzedékhez tartozott. A Fiatal Művészek Klubja és a Kilencek művészcsoport alapító tagja, 1959–1984 közt a Kisgrafika Barátok Köre művészeti vezetője volt. Mondanivalóját gyakran expresszív stílusjegyekkel jelenítette meg. Különös, megnyújtott testű, aszkétikus figurái, vonalas kompozíciói sokoldalú érzelmi hatást váltanak ki. Ex librist készített az OSZK Irodalomtudományi Olvasóterme számára is.

A grafikusok közül a modern ex libris gyűjteményben kiemelkedően sok lap szerepel – Fery Antal és Stettner Béla mellett – a zentai Andruskó Károlytól, a bonyhádi Kertes-Kollmann Jenőtől, emellett Haranghy Jenő, Menyhárt József is több száz alkotással képviseltetik magukat. Említhető még Balázsfy Rezső, Bordás Ferenc, Csiby Mihály, Drahos István, Gáborjáni Szabó Kálmán, Kass János, Kékesi László, Kopasz Márta, Kós Károly, Kőhegyi Gyula, König Róbert, Nagy Árpád, Nagy László Lázár, Nagy Sándor, Németh Nándor, Nikelszky Géza, Perei Zoltán, Petry Béla, Révész Kornél, Sassy Attila, Sós Zsigmond, Sterbenz Károly, Szoboszlai Mata János, Toroczkai Oszvald, Trojan Marian József, Ürmös Péter, Vadász Endre, Várkonyi Károly, Vén Zoltán, Vertel József és Zádor István neve. Nagy segítséget jelenthet a művek beazonosítása terén, ha a grafika tartalmazza a művész nevét vagy monogramját.

Az Országos Széchényi Könyvtár új, folyamatosan bővülő digitális ex libris szolgáltató honlapja lehetővé teszi a régi és modern ex librisek többszempontú, a felirat mellett többek között a gyűjtők és a grafikusok neve szerinti keresést, széles művelődéstörténeti körképet adva a 16–21. század ex libris művészetéről hazánkban. Az ábraleírásokban, a tárgyszórendszerben és a megjegyzésekben szereplő adatok további ismeretekkel szolgálnak a kutatók, a témában elmélyedni vágyók számára is.

Vasné dr. Tóth Kornélia

• A Gyűjtő, Le Collectionneur, Ex-libris különszám, szerk. SIKLÓSSY László, Budapest, Szent-György Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete, 1913.
• Régi magyar exlibrisek 1521–1900, a katalógust összeáll. Nyireő István, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 1970.
• Vasné Tóth Kornélia: Ex libris és képkultúra. Modern magyar ex librisek, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Kossuth Kiadó, 2016.
• Vasné Tóth Kornélia: Az ex librisek művelődéstörténeti jelentősége, szerepváltozása a possessorok vonatkozásában, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2011. augusztus, 45–61.,
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Múltunk neves ex libris gyűjtői (lexikon), Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019.